Remegek már a haláltól, hisz a Hádészban a szöglet, ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő, s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre. (Radnóti Miklós fordítása)
Walther von der Vogelweide Ó jaj, hogy eltűnt minden Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év! Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb? Amit valónak hittem, nem volt tán sehol? Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor. Most íme fölriadtam és oly idegen, mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem. Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem, gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen. Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol, erdőt irtottak erre, amott bedőlt major: s ha régi patakunk is másképpen folyna itt, mint hontalan csak nézném eltűnő fodrait. Akikre ismerősként gondoltam még tavaly, alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj. Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés örökre már, ó jaj! Ó jaj, hogy élnek itt most az ifjú emberek! Bűnbánat nincs szívükben s mind gondok közt remeg és mind aggódik folyton: így élni jó talán?
Haraggal írt levélben intett meg minket Róma, örömünk nincs s a bánat oly szívet szaggató ma, hogy teljesen kifáraszt (jól éltünk hajdanán! ) s most mintha régi kedvünk búra váltanám. Az égi vadmadár is bánatos felettem, csodálható-e hát, hogy én is csüggedt lettem? S mit mondtam vén bolond most sok bajom között? Aki gyönyörben él itt, mennyekben lesz számüzött, örökre már, ó jaj! Ó jaj, mi édes volt, mind megromolt hát mégis! A mézben látom én ma már lebegni az epét is. Kívül fehér, piros, zöld a világ s dalra vár, de bévül úgy sötétlik, mint a rossz halál, s kit látszat csábított csak, az majd vigaszra lel, a földi bűnt bünhődés, vezeklés oldja fel. Lovagok, a vezeklés, ez itt a dolgotok, sisaktok jó s a páncél, a csuklóvas forog, megszentelt kardotok van és pajzsotok kemény. Adná az Úr, hogy méltó lennék a győzelemre én! Akkor, bár oly szegény vagyok búsás zsold várna rám, mert nem birtokra vágyom, aranyra sem ma már, az üdvök koronája örökre szívem vágya, egy zsoldos elnyerheti, markában ott a dárda.
- Ó jaj hogy eltűnt minden de
- Puffadás elleni gyógyszer vény nélkül
- Hogy eltűnt minden :: Naposlap
- 3d video lejátszása pc n.d
- Ó jaj hogy eltűnt minden te
- Ó jaj hogy eltűnt minden ny
- Felvételi ponthatárok 2019 6 osztályos gimnazium 2020
- Ó jaj hogy eltűnt minden teljes film
- Erkel Ferenc: Bánk bán - Bartók Plusz Operafesztivál
- Skoda Fabia szervóolaj tartály helye: Sarkalatos kormánymű gumiharang cseréje tényekhez ezt tekintsük meg
Ottó és II. Frigyes német-római császárok, I. Hermann türingiai tartománygróf valamint Wolfger passaui püspök is. Élete vége felé kis hűbérbirtokot kapott II. Frigyestől. A középkori német világi líra vele éri el a tetőpontját. Walther sok verse a klasszikus hölgyszolgálat-eszmével való azonosulásról tanúskodik, sok versében viszont egy új férfi-nő kapcsolat koncepciója kezd testet ölteni: egy kölcsönösségen alapuló természetes kapcsolat. Ezekkel a dalokkal párhuzamosan keletkeztek azok a versek, amelyeket Mädchenlied nek (lányokhoz szóló dalok) nevez a szakirodalom. Ezek a dalok felépítésükben, formájukban a vágánsköltészetből ismert pásztordallal (pastourelle) mutatnak hasonlóságot. Walther legtöbb minnedalát nem lehet kronológiailag besorolni. Költészetében a természet rendszerint a szerelmi találka helyszíne, s egyben az érzelem hangulati háttere (Hársfaágak csendes árnyán), más verseiben a költő a természet csodálójaként jelenik meg (Lássátok csak, mily csodás a május). Az öregedő költő melankóliája jelenik meg az Ó jaj, hogy eltűnt minden című elégiájában.